Ajánló

Falu Város Régió 2012/1-2.

Közel egy év szünet után ismét megjelent a Falu Város Régió (FVR). A 2012. évi összevont lapszám a tudatos megújulási folyamat első jegyeit viseli formailag és  szerkezetileg egyaránt. E tematikus lapszám a helyi gazdaságfejlesztés témája köré szerveződik. Olvashatunk többek között a Tanyafejlesztési Programról, a magyarországi turizmus helyzetképéről, a határ menti gazdaságfejlesztésről.

Falu Város Régió 2012/1-2.

Kertészet és Szőlészet

Kertészet és Szőlészet 2012-47

Ízelítő a teljesség igénye nélkül a Kertészet és Szőlészet 2012. nov. 21-i számából:

  • Látogatóban Túróczy Jánosnál,  az Év Kertészénél
  • Fókuszban a salátatermesztés
  • A subás farkasfog (újra) felfedezéséről
  • Egy fiatal gazdálkodó tapasztalatai az elmúlt négy évről
  • Fertődi málnafajták
  • Interjú Mőcsényi Mihállyal, a magyar tájépítészet oktatásának megalapítójával

Kertészet és szőlészet, 1952-

‘4D’

'4D' címlapok

A Bēhance Served Site, a kiemelkedő rangú nemzetközi formatervezési és design minősítő fórum egyetemünk lapját a ’4D’ Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóiratot, az Editorial Design kategóriában (könyvek és folyóiratok arculata) kiemelkedő alkotásként beválogatta a rangsorába és a címlapján jelenítette meg, mint top work munkát.

A mértékadóként kiválasztott 9. lapszámot bemutató címlap az alábbi linkre kattintva érhető el: http://www.editorialdesignserved.co/gallery/4D-No-9-Magazine-design/198077.

4D No. 9.

A ’4D’ két nyelven, magyarul és angolul, évente 4 alkalommal megjelenő folyóirat, amely egyre rangosabb szerepet játszik az európai tájépítészeti publikációk és esszé jellegű írások közzétételében.

A lapról bővebben, annak honlapján lehet tájékozódni: a 4d@uni-corvinus.hu címen.

Jámbor Imre, lapalapító főszerkesztő

forrás: Corvinus Hírek

‘4D’ : Tájépítészeti és kertművészeti folyóirat (3.906)

AJÁNLÓ

Bor és piac 2012. aug.A Bor és piac borpiaci szakmai magazin 2012. augusztusi számában többek között tartalmas riportot olvashatunk az egyetemünkön végzett Rácz Kingával. Megtudhatjuk, hogyan alakult meg az Egri Korona Borház, milyen érzés családtagokkal együtt dolgozni és építeni a jövőt, jelenleg milyen kutatásokat folytat, s melyek a kedvenc borai.

Bor és piac : Borpiaci szakmai magazin (3.909)

Jön az Open Access…??!!

Tíz éve, éppen Budapesten indította útjára Soros György az “Open Access Initiative” kezdeményezést, amely a tudományos információhoz való hozzáférés egészen újfajta módját ígérte.

Sokan úgy gondolták, az ötlet annyira merész, hogy nem is lesz belőle semmi, s valóban sokáig csak elég jelentéktelen folyóiratok startoltak az Open Access jegyében.

A kérdésnek sok ága-boga van, már maga a kezdeményezés is több problémát kíván egyszerre orvosolni. Pl. erősen forszírozza az akkor még meglehetősen új OAI (Open Archives Initiative) protokoll  használatát, ami a lehetővé teszi, hogy a világhálón (pl.  intézményi repozitóriumban) elhelyezett cikkek “arathatók” legyenek, vagyis  szabványos hozzáféréssel letölthetők, összegereblyézhetők és indexelhetők is egyben. Mindez ma már napi rutin a világhálón, s az egyik “legdivatosabb” protokoll a tudományos közlemények, bibliográfiai adatok kezelésében. (Az MTMT 2.0 talán nem is soká majd módot ad arra, hogy a helyi full text repozitóromok és a központi adatbázis össze is kapcsolódhassanak. Pl. Szegeden ezért kérjük a kutatókat-oktatókat arra, hogy “emtémemtézés” közben lehetőleg az intézményi repozitóriumba töltsék is föl az adott cikket…)

A tudományos cikkek íróinak, az alkotó műhelyeknek azonban sokkal lényegesebb a másik gondolat, az OPEN ACCESS. Sokan hajlamosak ezt úgy értelmezni, hogy ennek lényege, hogy INGYEN érhető el a folyóirat, s mindenki demokratikusan, feltétel nélkül hozzáfér a tudományos információhoz. Igen ezzel be is fejezhetnénk, ha Soros György az összes online publikációs fórumot, lapot örökre finanszírozná. A kezdeményezés  anno nagy összeggel indult ugyan (3 millió US $), de ez azért köszönő viszonyban sincs azzal a pénzzel, ami a tudományos publikációs világban kiadói kézen forog. Nyilvánvaló, hogy a kiadást, szerkesztést stb. valahonnan finanszírozni kell, az óriás kiadók egyben hatalmas pénzügyi vállalkozások is, profitra éhes befektetőkkel és dollár milliárdokkal a háttérben. (Tessék arra is gondolni, hogy ugyanezen kiadók üzemeltetik az óriás adatbázisokat is, amelyeknek nem ritkán egyidejűleg milliós felhasználói tábor faggatja a rekordjait.)

Az “ötlet” tehát az, hogy ne a felhasználó, hanem a közlemény előállítója fizessen, s így a nyilvánosság teljes lehet. Ami tehát az Open Access rendszerben más lesz teljesen, hogy mindenki, mindent mindenhonnan elér (már ha minden Open Access lesz), de a kutatók-publikálók fizetik meg a rendszer fenntartását és – értelemszerűen – a publikációs gyakoriságuk alapján.  Ez azt jelenti, hogy a költségeket máshogy kell majd csatornázni, hiszen az pl. a magyar EISZ projekt  (mainapság és még várhatóan két-három évig e-folyóiratok országos előfizetésére fordított) 1,4 milliárdjának egyre nagyobb részét kell visszacsatornázni, hogy a kutatói publikációk támogatására fordítódjon CSAK e-journal vásárlás helyett. S ezt az egyetemi, kutatóintézeti költségvetésekben, s a pályázati rendszerekben is érvényesíteni kell majd.

Előzetes számítások szerint a nagyok és erősek kb. 2000 Euróra taksálnak egy-egy közlési díjat, a kisebb Open Access folyóiratok majd akár ingyen is, de kb. 500 Eurós áron fogadnak egy-egy dolgozatot. Ma úgy tűnik, hogy egy vezető magyar tudományegyetem, vagy csúcskutatóintézet kb. pénzénél marad, tehát amennyiért eddig előfizetett klasszikus folyóiratokat, annyiért tudja is közölni az adott intézmény az eredményeit.

Akkor hát mi lesz az a változás, ami döbbenetes mértékű előnyt jelenthet pl. nekünk magyaroknak az Open Access megoldásban? Az, hogy ezért nem csak az előfizetett (s ki tudja már mennyiszer csökkentett kvótájú) folyóirataihoz fér hozzá az adott kutatói közösség, hanem mindenhez az adott tartományban. Ha az egész rendszer konzekvensen átalakul, akkor mindenhez, mindenhonnan és bármikor és bárki.

Hogy az eddig mindent előfizető és nagyon sokat publikáló igazi nagyok  (a világ csúcsegyetemei és kutatóintézetei) hogy járnak majd, az más kérdés. Nyilván ők információt nem nyernek, eddig is megkaptak mindent, s számukra nem föltétlen annyira örömteli, hogy információs monopóliumuk megszűnik, mert mindenki most már legalább mindent elolvashat. (A közlés lehetőségének demokratizmusa tehát a fényes jövőbe tolódik.)

Azt gondolom, ha kialakul a rendszer, egyáltalán nem lesz rossz, egy ilyen viszonylag kis országnak mint Magyarország biztosan nem, sőt!…  de amíg eljutunk a tiszta Open Access “állapotig”, amíg a finanszírozási csatornák átalakulnak, amíg a pénzek megtalálják az új  utakat és az agyak is átállnak az új megközelítésre, addig elég kemény lesz az út, az átmeneti időszak pedig keserves lesz.

 

A cikket írta: Kokas Károly SZTE Klebelsberg Könyvtár, Szeged
Forrás: Delmagyar.hu,   EISZ blog

 

 

 

RESTAURÁLÁS

Borászati Lapok

Könyvtárunk muzeális gyűjteménye az állomány közel 10 százalékát (könyvek, folyóiratok) teszi ki. Kiemelkedő jelentőséggel bír számunkra Entz Ferenc könyvtárának hagyatéka, és a tevékenységéhez kapcsolódó dokumentumok gyűjtése, illetve megőrzése. Az 1860-as években az elmaradott magyar szőlészet és borászat fejlesztése került Entz Ferenc érdeklődésének középpontjába. Külföldi tanulmányutak mellett, a magyar bortermelő vidékeket rendszeresen tanulmányozta. A hazai szőlészet és borászat fejlesztése érdekében 1869-ben “Borászati Füzetek” címmel új szaklap indítását határozta el. A lap 75 éven át (1874-tól “Borászati Lapok” címmel) fontos szerepet töltött be a szőlő- és borkultúra terjesztésében, s mint a Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesítő Szövetkezetének lapja, harcolt a magyar szőlő- és bortermelés fejlesztéséért. A Borászati Lapok a magyar kertészeti szaksajtó legtovább élő, nagy hatású lapja lett.

Könyvtárunk őrzi a Borászati Lapok (Borászati Füzetek) csaknem összes évfolyamát a kezdetektől 1944-ig.

2011-ben sikeresen pályáztunk a Nemzeti Kulturális Alaphoz az 1869-1873. évfolyam 5 kötetének restaurálására (teljes savtalanítás, konzerválás).

Nagy örömmel jelentjük, hogy a munka elkészült!

A restaurált Borászati Lapok

A restaurált Borászati Lapok

A hét receptje

Kata torta

Könyvtárunkba rendszeresen megérkezik a Cukrászmester című lap, a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének szakmai kiadványa. Ebben a cukrász szakma friss hírei mellett egy-egy elismert hazai cukrász szezonális, vagy éppen az újdonság erejével ható receptjét is elolvashatjuk. Természetesen profiknak szóló rövid, velős leírással. A műveletekről készített fotók kissé megkönnyítik a “félprofi” cukrásznők (itt és most lásd könyvtáros foglalkozású háziasszony, családanya, feleség stb. …) helyzetét. A szakmai kiadvány áprilisi számának 11. oldalán a Kata torta leírása olvasható. Nagyszerű torta, melyet otthon is megvalósíthatunk kisebb módosításokkal.

A változtatás a torta alapját érinti, amihez úgynevezett sand piskótakarikára  is szükség lenne.

Íme a módosított recept!

Szükségünk van 1 tortához a következőkre:

  • 1 piskótakarika (lehet mandulás is)

A sziruphoz:

  • 30 dkg málna (vegyes piros gyümölcs)
  • 16 dkg víz
  • 16 dkg cukor
  • vaníliás cukor
  • citromhéj

A krémhez:

  • 3 dl tej
  • 6 dkg cukor
  • 6 dkg tojássárgája
  • vaníliarúd
  • 1.5 dkg zselatin (1 cs lapzselatin)
  • 40 dkg cukrozott tejszínhab (vagy mascarpone)

Kata torta készítésének meneteA szirup hozzávalóit felfőzzük, hagyjuk kihűlni. A tortaformát kibéleljük alufóliával vagy folpakkal, és ebbe rétegezzük a hozzávalókat. A piskótát félbevágjuk, egyik felét kiforralt baracklekvárral lekenjük. A másikat felkockázzuk, majd a piskótakockákat a kihűlt málnás szirupban megforgatjuk, és szétterítjük a lekváros alapon (ha kevésnek találjuk, még babapiskóta darabokat adhatunk hozzá). A krémhez elkészítjük a madártej alapot: fehéredésig kikavarjuk a cukrot a tojássárgájával, majd óvatosan és folyton kevergetve hozzáöntjük a a vaníliával felforralt  tejet. Lassú tűzön besűrítjük, éppen csak forrásig. Kihűtjük – közben a lapzselatint feloldjuk benne – , hozzáadjuk a felvert tejszínhabot vagy a mascarponét. Az elkészített krémet ráöntjük a várakozó tortánkra. Pár óra alatt készre dermed a hűtőben. Tálalás előtt alkalom és tetszés szerint díszítjük.

Jó étvágyat!