Intézménytörténet

A könyvtár rövid története

A Gellérthegy déli lejtőjére 1860-ban költözött a hazai önálló kertészeti szakoktatás megteremtője, dr. Entz Ferenc orvos által alapított Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet jogutóda, a Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet.

Ugyancsak 1860-ban alakult meg a Tanintézet könyvtára, a Szent István Egyetem Entz Ferenc Könyvtár és Levéltár jogelődje.

1880-ban állami kezelésbe került az intézmény Budapesti Magyar Királyi Állami Vinczellérképezde néven. Molnár István igazgató országos szakkönyvtárrá kívánta fejleszteni az iskola könyvtárát, ezért rendszeres állományfejlesztés kezdődött, és a hazai vincellérképezdék könyvtárai között rövidesen első helyre került a könyvtár. Az állomány többsége német nyelvű, a fontosabb hazai és külföldi szakfolyóiratokat előfizették.

1900-ban a könyvtár állománya 1.975 kötetből állt. Az olvasók részére 10 férőhelyes olvasóterem állt rendelkezésre, de csak tanári könyvtárként működött, a hallgatók külön igazgatói engedéllyel vehették igénybe a szolgáltatásokat.

Az első világháború kitörése előtt az állomány 4.897 kötetből állt. A háború megszakította az eddigi fejlődést, két és fél évig szünetelt az oktatás, a Tanintézet épülete pedig hadikórház lett. 1916 végén kezdődött meg újból a rendszeres oktatás.

A „Kertészeti Tanintézet Közleményei” c. tudományos periodika 1935-ben meginduló közreadása lehetővé teszi a Könyvtár számára a magyarországi és külföldi kutatóintézetekkel és felsőoktatási intézményekkel történő rendszeres kiadványcsere elindítását. Így a Könyvtár cselekvő és egyik meghatározó szereplője a Tanintézet szakmai-tudományos kapcsolatépítő tevékenységének.

Az 1939/40-es tanévben már a magyar Királyi Kertészeti Akadémia nyitotta meg kapuit. Ekkor alakultak meg hivatalosan az első tanszékek is, és kezdték el gyűjteni a tanszékek a szakterületüknek megfelelő irodalmat, ezzel megalapozva a tanszéki könyvtárakat.

1943-ban, a Magyar Királyi Kertészeti és Szőlészeti Főiskola könyvtáraként elindult a „Kertészeti Irodalmi Tájékoztató”, mely az első magyar kertészeti dokumentációs folyóirat.

A könyvtár állománya 1944-ben mintegy 12.000 kötetet számlált. Ez év októberében az ostrom elől a tanszékek egy részét, később a bombázások elől a könyvtárat is Budatéténybe, az un. György házába költöztették. Novemberben az épületet ki kellett üríteni, ekkor a könyveket visszaszállították a Ménesi úti könyvtárépület pincéjébe. Az épület a harcok folyamán kiégett. Az állományt pótolhatatlan károk érték. A katalógusok, a leltárkönyvek és a könyvszekrények tönkrementek, 1.210 kötet semmisült meg. 1948-ban újra indul a rendszeres állományfejlesztés, 1950. október 1-én megnyílik a Ménesi úti épületben a könyvtár új központi olvasóterme. A könyvtárat ekkor már mindenki használhatta.

1963-ban, a Tanintézet megalakulásának 100 éves jubileumi évében állította fel a könyvtár szak- és egyetemtörténeti archívumát.

A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát 1968-ban (1968. évi 25. sz. tvr.) Kertészeti Egyetemmé szervezik át. Az egyetemfejlesztési tervek között önálló könyvtárépület kialakítása ugyan nem szerepel, új könyvtári helyiségek tervezése és kivitelezése viszont igen. Ezek átadására 1971 márciusában kerül sor. A Kertészeti Egyetem Központi Könyvtára – feladatkörének megfelelően – a frissen alakult felsőoktatási intézmény új központi épületében nyer elhelyezést. 1971. április 5-én nyitotta meg kapuit az új, két szinten elhelyezkedő könyvtár.

1987-ben került a könyvtárba az első személyi számítógép. 1992-től a Tinlib integrált könyvtári szoftver segítségével elkezdődött az állomány számítógépes feldolgozása, melyet 2003-tól a HunTéka szoftver követett.

1993. január 1-től megalakult a Központi Könyvtár szervezetén belül a szaklevéltár.

2000. január 1-én létrejött a tízkarú, 30 ezer hallgatót befogadó, gödöllői székhelyű Szent István Egyetem, és ezen belül megalakult a csatlakozó intézmények könyvtárait összefogó Szent István Egyetem Könyvtára. A Könyvtár a hat tagkönyvtár egyikeként folytatta tevékenységét a budai karokon oktatott diszciplínákat felsoroló, Kertészet-, Élelmiszer-tudományi és Tájépítészeti Könyvtár és Levéltár néven, a tagkönyvtárak virtuális központjaként.

Az intézmény folyamatos átalakulásának újabb mérföldköve, hogy a Kormány 108/2003.(VII.22.) sz. rendelete alapján a budai karok a Szent István Egyetemből kiválva a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE) szervezetébe integrálódtak.

A 2004/2005-ös tanévet a BKÁE az azóta jól csengő Budapesti Corvinus Egyetem névvel kezdte meg. A könyvtár életében is zökkenőmentes az új hálózathoz való csatlakozás, melynek tagjai a volt Közgáz Központi Könyvtára és a Közigazgatástudományi Kar Könyvtára, a Bibliotheca Publica.

2004 decemberében – a kertészeti szakoktatás megalapítójának emlékére – a könyvtár felvette Entz Ferenc nevét.

A könyvtár történetében újabb mérföldkő 2010. november 2-a, amikor az alsó kert „K” épületéből visszaköltözik a gyűjtemény a felső kertbe. Az 1973-ban épült kollégium+menza+konyha épületegyüttes menza+konyha része is felújításra került, így a Budai Campus épület rekonstrukciójának nyitányaként a három kar könyvtára új, fiatalos külsőt, korszerű infrastruktúrát, 2.200 ifm kapacitású tömör raktárt nyert.

A könyvtár vezetői:

1947-1958   Mándy György, Domokos János, Rozsnyai Károly, Ordódy Mária
1958-1969   Tiszay Andorné dr.
1969-1989   dr. Geday Gusztáv
1990-2009   Zalainé dr. Kovács Éva
2010-            dr. Megyeriné Viola Andrea

Felhasznált irodalom:

Zalainé Kovács Éva: A Könyvtár története és fejlődése. In: Zalainé Kovács Éva, et al. (szerk.): 150 év a kertészettudományi, élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában. Bp. : BKAE Kertészettudományi Kar, Élelmiszer-tudományi Kar és Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Kar, 2003. p. 165-171.

A Levéltár rövid története

Az elmúlt évszázad folyamán többször is felmerült a kertészeti oktatás történetére vonatkozó dokumentumok összegyűjtésének igénye. Először 1929-ben egy múzeum alapításának ötlete merült fel, majd húsz évvel később már Kertészeti Múzeum és Okmánytár létrehozását tervezték.

Az Egyetem Központi Könyvtára mellett – több egyetemhez hasonlóan – kialakult egy, az intézmény és a szakma történetére vonatkozó, vegyes történeti értékű, könyvekből, fényképekből, nyomtatványokból, hagyatékokból és irattöredékekből álló gyűjtemény, amely esetünkben az “Archívum” nevet viselte.

Így vált lehetővé, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1993. január 1-jével engedélyezte a szaklevéltár létesítését. A mai BCE Entz Ferenc Könyvtár és Levéltár elődintézménye, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Levéltára alapító tagja volt az 1993-ban megalakult Budapest-Gödöllői (1996-tól Magyar) Egyetemi és Főiskolai Levéltári Szövetségnek, amelynek a BCE Entz Ferenc Könyvtár és Levéltár jelenleg is intézményi tagja.

A Levéltár közelmúltbeli történetének legkiemelkedőbb eseménye a levéltári helyiségek teljes körű felújítása és részbeni átalakítása volt, amelyre 2006-ban került sor.

Ennek során új és korszerű gördülő állványos raktári rendszer beépítésére került. A raktári rendszer kialakításával jelentősen megnövekedett a levéltári raktár befogadó képessége. Jelenleg mintegy 300 ifm irat biztonságos, a legmodernebb állományvédelmi előírásoknak megfelelő tárolására nyílik lehetőség a raktárban.